Munkaerő-kölcsönzésnek nevezzük azt a tevékenységet, amely keretein belül a munkáltató a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. A munkaerő kölcsönzéssel egy három pólusú jogviszony jön létre, amelynek szereplői a munkavállaló, a kölcsönbe adó, és a kölcsönvevő. Kölcsönbe adó az a munkáltató, amely a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzés céljából a kölcsönvevőnek átengedi, és amely a munkáltatói jogokat és kötelezettségeket a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja. Kölcsönvevő az a munkáltató, amely az átengedett munkavállalót foglalkoztatja, és munkáltatói jogait és kötelezettségeit a kölcsönbe adóval megosztva gyakorolja (Mt. 193/C §). Kölcsönbeadó csak az a belföldön bejegyzett és a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság, illetőleg a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállalók tekintetében szövetkezet lehet, amely megfelel a törvényi előfeltételeknek, és amelyet az állami foglalkoztatási szerv nyilvántartásba vett (Mt. 193/D § (1) bekezdés). Nem lehet munkaerőt kölcsönözni a jogszabály által tiltott munkavégzésre, olyan munkáltatóhoz, ahol sztrájk van az előzetes egyeztetés időpontjától a sztrájk befejezéséig, illetve ha az adott munkavállaló munkaviszonya a kölcsönvevőnél a munkáltató működésével összefüggő okra alapozott rendes felmondással vagy a próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetésével szűnt meg hat hónapon belül (Mt. 193/D § (2) bekezdés).

A kölcsönbe adó és a kölcsönvevő a munkáltatói jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során kötelesek egymással együttműködni (Mt. 193/D § (3) bekezdés). A kölcsönbe adó és a kölcsönvevő közötti megállapodásban a munkavállalót egyébként megillető jogokat nem lehet kizárni vagy korlátozni (Mt. 193/D § (4) bekezdés). A kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti (Mt. 193/D § (5) bekezdés). Semmis a kölcsönbe adó és a munkavállaló közötti olyan tartalmú megállapodás, amely kizárja, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszűnését vagy megszüntetését követően a kölcsönvevővel létesítsen munkaviszonyt. Ugyancsak tilos olyan tartalmú megállapodást kötni, amely a munkavállalót külön díjazás megfizetésére kötelezné a kölcsönbe adó felé arra az esetre, ha a kölcsönvevővel munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesít (Mt. 193/E § (1) bekezdés). A kölcsönzés során a munkáltatói jogokat illetve kötelezettségeket a kölcsönbe adó illetve kölcsönvevő a megállapodásuk szerinti megosztásban gyakorolja illetve teljesíti. A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot kizárólag a kölcsönbe adó teheti meg, illetve a munkavállaló is kizárólag a kölcsönbe adóval közölheti a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát (Mt. 193/E § (2) bekezdés). A munkarend, a munkaidő és pihenőidő vonatkozásában a kölcsönvevőnél irányadó szabályokat kell alkalmazni (Mt. 193/E § (3) bekezdés). Ha a munkaviszony eredetileg nem kölcsönzés céljából jött létre, úgy az utóbb nem módosítható annak érdekében, hogy a munkavállaló kölcsönözhető legyen (Mt. 193/E § (4) bekezdés).

A munkavállaló munkabérét a kölcsönbe adó köteles megfizetni. Ezen kötelezettségét nem érinti az, ha a kölcsönvevő a részére járó díjazást nem, vagy csak késedelmesen fizeti meg (Mt. 193/F § (1) bekezdés). A kölcsönbe adót terheli a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi adatszolgáltatási, bevallási, levonási, befizetési kötelezettség teljesítése. Ettől eltérően a kölcsönbe adó és a kölcsönvevő megállapodhat abban, hogy a kölcsönvevő bizonyos természetbeni juttatásokat biztosít a munkavállaló részére (Mt. 193/F § (2) bekezdés) A kölcsönbe adó és a kölcsönvevő közötti megállapodást írásba kell foglalni, és annak minimálisan tartalmaznia kell a munkaerő-kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét, a munkavégzés jellegét, és amennyiben a kölcsönvevő a munkavállalónak természetbeni juttatást is biztosít, úgy ezek ellentételezését (Mt. 193/G § (1) bekezdés). A kölcsönvevő írásban köteles tájékoztatni a kölcsönbe adót az irányadó munkarendről, a munkáltatói jogkör gyakorlójáról, a munkabér fizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről, az alkalmassági feltételekről, és minden olyan körülményről, amely a dolgozó foglalkoztatása szempontjából jelentős (Mt. 193/G § (2) bekezdés). Ha a felek másként nem állapodnak meg a kölcsönbe adó viseli a foglalkoztatással járó költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit, illetve a kötelező alkalmassági vizsgálat díját (Mt. 193/G § (3) bekezdés). A munkavégzés időtartama alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak a munkavédelem, a nők és fiatalkorúak valamint a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása, az egyenlő bánásmód követelménye, a munkavégzés, a munkakör átadás-átvétele, a munkaidő és pihenőidő, illetve a természetbeni juttatások szempontjából. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kölcsönvevő kötelezettsége a fentiekre vonatkozó szabályok maradéktalan betartása, illetve ezen szabályok megszegése esetén a kölcsönvevő tartozik felelősséggel (Mt. 193/G § (5) bekezdés). A kölcsönbe adó a munkavállaló előzetes hozzájárulásával köteles tájékoztatni a kölcsönvevőt a dolgozó szakmai tapasztalatáról, és képzettségéről (Mt. 193/G § (6) bekezdés). Ha a kölcsönbe adó és a kölcsönvevő tulajdonosi kapcsolatban áll egymással, úgy a munkaerő kölcsönzésre vonatkozóan kötött megállapodásuk semmis (Mt. 193/G § (7) bekezdés). Ha a kölcsönvevőnél történő munkavégzés tényleges megkezdéséig a kölcsönbe adó nem felel meg a törvényi előfeltételeknek vagy a munkavállalóval nem köt kölcsönzés céljából munkaszerződést, úgy a munkavállaló és a kölcsönvevő között jön létre a munkaviszony (Mt. 193/G § (8) bekezdés).



Oszd meg a(z) A munkaerő-kölcsönzés általános szabályai című cikket a Facebook-on, kattints >>>