A kelet-európai nyugdíjrendszerek úgy tudnának a legjobban megbirkózni a demográfiai változások miatt egyre jobban rájuk nehezedő teherrel, ha az időskori megélhetési juttatások stabilizálása mellett minél jobban ösztönöznék az egyéni megtakarításokat - jelentette ki Washingtonban Indermit Gill, a Világbanknak az európai és a közép-ázsiai régióért felelős vezető közgazdásza az MTI-nek.

Gill megítélése szerint egy versenyképes gazdaságú ország nyugdíjrendszerének valamilyen formában az Egyesült Államokéra kellene hasonlítania. Az amerikai rendszer alapvetően az adó és járulék formájában befizetett, "szerény és jól adminisztrált" társadalombiztosítási juttatásokból, valamint az egyéni nyugdíj-megtakarításokból áll.

A közgazdász elmondta, hogy a világ nyugdíjrendszerei alapvetően három pillérre épülnek fel. Az első az állami járulékrendszer, amelynek feladata, hogy biztosítsa az alapvető megélhetést az idős korban, és hogy megóvja az embereket elszegényedéstől. Megítélése szerint ez a nyugdíjrendszer legalapvetőbb feladata. 

A második pillérhez az állam által adminisztrált, de a magánszektor által kezelt egyéni nyugdíjszámlák tartoznak, a harmadikhoz pedig az önkéntes nyugdíj-megtakarítások.

Indermit Gill szerint a legtöbb országban - így Magyarországon - a második pillér jövőjéről folyik a vita, főleg az után, hogy a magánpénztárak által részvényekbe fektetett alapok értéke a recesszió következtében megcsappant. A közgazdász szerint vannak olyan elképzelések, amelyek a második pillért az első, s vannak, amelyek a harmadik felé akarják közelíteni.

"Úgy vélem, a rendelkezésemre álló értesülések alapján, hogy a magyar kormány az első változatot kívánja megvalósítani, amely nem az amerikai, hanem inkább a francia modell felé közelít" - jelentette ki Idermit Gill.

A Világbank, vezető közgazdásza rámutatott, hogy a hagyományos nyugat-európai modellek a társadalom elöregedése miatt egyre kevésbé fenntarthatóak, és egyre nagyobb deficitet generálnak, ezért reformra szorulnak.

Gill szerint egy nyugdíjrendszer minél egyszerűbb, annál hatékonyabb. A közgazdász megítélése szerint a nyugdíjrendszer reformjának alapvetően azt a célt kell szolgálnia, hogy az hosszú távon is megfizethető és megbízható legyen. A reformnak a közgazdász szerint nem szabad aláaknáznia a közbizalmat. 

"A döntéshozóknak olyan megoldásokat kell találniuk, amelyek nemcsak a következő 3, hanem a következő 100 évre is jók lesznek" - jelentette ki Indermit Gill, akinek személyes szakmai meggyőződése, hogy egy hatékony és fenntartható nyugdíjrendszernek az első és a harmadik pillér kombinációjára kell épülnie.

A közgazdász rámutatott, hogy meg kell erősíteni az alapvető társadalmi kötelezettséget kielégítő első pillért. Ennek érdekében - a megnövekedett várható élettartam miatt - át kell értelmezni az "idős kor" fogalmát, és fokozatosan 65-67 évre kell emelni a nyugdíjkorhatárt. Ezáltal biztosítani lehet, hogy a nyugdíjak értéke hosszú távon is elérje a jövedelmek értékének 40-50 százalékát. Rámutatott, a kelet-európai országokban a szociális rendszer fenntarthatósága érdekében jelentősen meg kell emelni a foglalkoztatottak számát, ami a munkaképes lakosság körében messze alatta van a 70 százalékos nyugat-európai átlagnak.

A Világbank szakértője szerint az alapvető szükségletek fölötti igényeket a harmadik pillérből, vagyis az egyéni megtakarításokból kell fedezni. Gill szerint végeredményben az első és a harmadik pillérre támaszkodó modell szolgálhat alapul az uniós országok társadalombiztosítási rendszereinek harmonizálásához, ami nagy mértékben megnöveli az európai munkaerő mobilitását.

"Nem valószínű, hogy Nyugat-Európában be kívánnák vezetni a második pillért" - mondta. 

Gill megítélése szerint egyébként a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer "nem túl rossz", még ha az emberek elégedetlenek is vele.