Az Országgyűlés honlapján olvasható javaslat szerint, aki továbbértékesítésre, vagy lízingbe adásra vásárol ingatlant, annak a forgalmi érték 2 százalékát kell illetékként megfizetnie. (Amíg fő szabályként az ingatlan illetékek kiszámításánál a terheket - például az ügyvédi, közjegyzői költséget - le lehet vonni a vételárból, addig itt erre nincs lehetőség.) Ez a szabály nem változik, viszont a módosítás meghatározza, hogy miként kell a zárt végű lízinget bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Miután az ingatlan-nyilvántartás közhiteles, így fontos, hogy az abban szereplő tények - így az ingatlant terhelő korlátozások is - pontosak legyenek.

    Zárt végű az a lízing, amikor a futamidő végén a tulajdon automatikusan átszáll a lízingbe vevőre, tehát a tulajdonváltáshoz nincs szükség a lízingbe adó engedélyére.

    Miután eddig nem volt szabály arra, hogy mi legyen a lízinget tanúsító ingatlan-nyilvántartási bejegyzés tartalma, a módosítás kimondja, hogy azt "tulajdonjog fenntartással történő eladás"-ként kell kezelni. Ez a formula egyébként eddig is létezett a bejegyzéseknél.

    A módosító javaslat indoklása szerint ez megkönnyíti a lízing cégek - adóhatóság általi - ellenőrzését is.

    A polgári törvénykönyv előírása szerint az eladó a tulajdonjogát csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. Erre leggyakrabban akkor kerül sor, amikor a vevő kifizeti az eladónak készpénzben a vételár egy részét, majd együtt várnak arra, hogy a vevő megkapja a hiányzó részre a bankhitelt. Az ingatlan-nyilvántartási törvény pedig kimondja, hogy a tulajdonjog fenntartással történt eladás ténye bejegyezhető a nyilvántartásba.