Eredeti munkahelye foglalkoztassa tovább az időközben megváltozott munkaképességűvé vált személyt, ha nem teszi, a munkáltató fizessen 1 millió forintot. A munkáltatók által fizetett rehabilitációs hozzájárulás emelésétől várja a kormány többek között a felnőtt korukban egészségkárosodást szenvedők munkahelyének megtartását, illetve vélhetően azt, hogy a kiadások mérséklése címén megszabaduljon az országos civil szolgáltatói hálózat fenntartásától.

A megváltozott munkaképességűek rehabilitációját és elhelyezkedését segítő civil szervezetek kiszorítása a munkaerőpiacról csak annak meglepő hír, aki nem kísérte figyelemmel, hogy a Gyurcsány-kormány utolsó intézkedései között egyeztetés nélkül zárolta a Munkaerő-piaci Alap (MPA) 4,2 milliárd forintos keretét, ami a szolgáltatók eddigi működését biztosította. Az elsősorban a fogyatékos emberek társadalmi integrációját támogató Munka Esély Szövetség és CéHálózat képviselői múlt heti sajtótájékoztatójukon elmondták, a forrásokat úgy zárolta a kormány, hogy más helyről nem pótolta azokat, ezért az intézkedés következtében a programok leállásával felmérésük szerint 10 ezer olyan megváltozott munkaképességű személy szorul ki a munkaerő-piacról ez év szeptemberétől kezdődően, akik munkát akarnának vállalni az önálló élet reményében, és ehhez eddig rehabilitációs segítséget vettek igénybe. A kérdés az, hogy pl. egy értelmi-, mozgás- vagy látássérült személyt ki segíti az álláskeresésben, azután ki lesz az, aki elkíséri a munkahelyére, ott tájékoztatja a helyzetéről keveset vagy semmit nem tudó munkáltatót, ha a foglalkozási rehabilitációt végző száz főnél több szakembert elbocsátják a pályázati források megszűnése miatt. Kovács Gábor, a Munka Esély Szövetség elnöke elmondta, hogy a zárolás hátterében az államháztartási hiány kezelése húzódhat, és ha nem sikerül egyeztetniük a kormányzattal, az Országos Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldalához fordulnak, amely érintett a pénz felhasználásában, hiszen több mint tízmilliárd forint rehabilitációs hozzájárulást fizet a Munkaerő-piaci Alapba.

Másodrendű állampolgárok

Az európai uniós normák, sőt hazai jogszabályok is kimondják, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak ugyanolyan jogokat és lehetőségeket kell biztosítani, mint mindenkinek. A Rehabilitációs Alaprész zárolásának nem ez az üzenete.

A Munkaerő-piaci Alap munkavállalói és munkáltatói befizetésekből származó 419 milliárd forintos elkülönített pénzalap, amit nagyobb részben foglalkoztatási célú támogatásokra (álláskeresési támogatás, álláskeresési segély), és felnőttképzési szakképzési programok támogatására fordít az állam. A pénzalap egyik bevételi forrása a munkáltatók által fizetett rehabilitációs hozzájárulás, ami 14 milliárd forint állami bevételt jelentett - eddig. Ebből 4,2 milliárd forintot fordít az állam a Munkaerő-piac Rehabilitációs Alaprészén keresztül a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkozási rehabilitációjára, munkahelyteremtésre és munkahelyek megtartására. Ez a teljes keret 0,94 százaléka - ennyit szán az állam aktív rehabilitációs fejlesztésekre. Rehabilitációs fejlesztésnek részben azok a civil szolgáltatók által működtetett programok tekintendők, amelyek a megváltozott munkaképességű munkavállalók újbóli munkába állásához nyújtanak hatékony segítséget, részben pedig azok a pályázatok, amik a munkaadók számára biztosítják, hogy új munkahelyek létrehozásával, meglévők akadálymentesítésével megváltozott munkaképességű munkavállalót alkalmazzanak.

Ezen fejlesztések évről évre mintegy 10 ezer ember számára jelentették a munkavállalás esélyét. Esélyét - hiszen az európai uniós normák és a hazai jogszabályok is kimondják, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalóknak ugyanolyan jogokat és lehetőségeket kell biztosítani, mint mindenkinek; egészségkárosodásuk miatt nem tekinthetők másodrangú munkaerőnek, másodrendű állampolgároknak.

Civil megoldások vagy szankció?

Megnyugtató válasz reményében szólítottuk meg Mészáros Miklóst, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium miniszteri biztosát, aki elmondta: vizsgálják, hogy egyes támogatási formákon belül, hol lehet úgynevezett "maradványokra" számítani. Ahol a pályázók nem élnek azzal a lehetőséggel, amit a jogi környezet biztosít. Ezeket szeretnék átrendezni, hogy segítsék az említett civil bekapcsolódásokat. Mint hozzátette: egy-két héten belül látni fogják a mozgástereket, amin belül meg tudják valósítani. A Munkaerő-piaci Alap átrendezése miatt arra nem tudnak ígéretet tenni, hogy a 4,2 milliárd meglesz, mert az alapból sok területet kell finanszírozni, és a legnagyobb probléma az, hogy csökken a befizetés, és meg kell vizsgálni, hogyan tudják ezt mérsékelni.

Jól kivehető szándék, hogy az MPA hiányának csökkentését a fent említett, munkáltatók által fizetett rehabilitációs hozzájárulás emelésétől várja a kormányzat, és ennek eredményességét pénzmegvonással is biztosítaná, hiszen az alap kiadási oldalán már elzárta a civil szolgáltatók 4,2 milliárdos támogatását. Az egyik, pályázatokon induló - és ezért neve elhallgatását kérő szolgáltató - szerint az állam a munkáltatókra terhelné a rehabilitációs hozzájárulás emelésével a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának finanszírozását, és egyúttal megpróbál kivonulni a rehabilitáció támogatásából. Ezt viszont nem teheti kockázat nélkül, hiszen Magyarországon ugyan csak a fogyatékkal élő emberek 7-9 százaléka dolgozik - az uniós 40 százalékkal szemben -, de az év végéig a munkahelyüket biztosító 32 munkaerő-piaci szolgáltatás csődje után utcára kerülő mintegy 10 ezer fő egy része a szociális ellátásban jelenne meg, a másik, jelentősebb tömeg pedig otthon marad "eltartottként", elzárva a külvilágtól. A jelenleg még a nyílt munkaerőpiacon dolgozók - köztük fogyatékkal élő személyek is - adót fizetnek, és nem csupán segélyből élnek, ami már rövidtávon is megtérülő befektetést jelent az államnak. Ezt igazolja egy a munkaügyi tárca által megrendelt tanulmány is.

Mészáros Miklós, miniszteri biztos lapunknak elmondta, hogy hosszú távon nem érdemes a megváltozott munkaképességűek civil foglalkoztatásával foglalkozni, mert ez nem lehet a társadalom célja. A kormány képviselője szerint a civil szolgáltatók, illetve akkreditált és védett szervezetek tevékenységének támogatásánál hatékonyabb megoldás a munkáltatók érdekeltté tétele. Egy múlt heti sajtótájékoztatón hallottak szerint ennek lesz eszköze a "foglalkoztass vagy fizess egy milliót" ösztönző bevezetése, amit Pirisi Károly, a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója is támogatott, s mint kifejtette: a Védett Szervezetek Országos Szövetsége (VSZOSZ) javaslata volt, hogy emeljék a hozzájárulást, és ösztönözzék a munkáltatókat, hogy ők maguk foglalkoztassanak, és akik ezt nem teszik, azoknak fizetniük kell. A végleges megoldás az állami újraelosztás mértékének a csökkentése, és egyben érdekeltté tenni a munkaadókat és a munkavállalókat, hogy ez a fajta foglalkoztatás megvalósuljon. Sokkal nagyobb horderejű dolog, ha helyben tudnak érdekeltté tenni, mint ha átmenetileg ezer-kétezer munkahely-megőrző szervezeten keresztül.

A továbbiakban Pirisi óvatosan kifejtette, hogy ez utóbbi szervezetek is fontosak, mert a folyamatos munkahely teremtés támogatása pozitív visszajelzést kap, de jóval nagyobb jelentőségű a másik oldal. A Munkaerő-piaci Alap végső szufficitjét (többlet az államháztartás bevételi oldalán - a szerk.) vagy deficitjét, az államháztartási egyenlegben betöltött szerepét kell figyelembe venni, és elmondása szerint, nem azzal kívánnak eredményt elérni, hogy csökkentik a kiadásokat, hanem azzal, hogy a kiadáscsökkentés mellett növelik az érdekeltséget.

Épp ez az, amit a humán szolgáltatásokat ismerő szakemberek nem bíznának olyan állami ösztönzőkre, mint pl. az 1 milliós szankció alkalmazása, ami előre láthatóan kizárólag mélyítené a megváltozott munkaképességű emberekkel szembeni társadalmi előítéleteket, főleg a munkáltatók részéről. Jól kivehető a munkaügyi tárca "antiszociális" szemléletmódja - melynek szomorú eredménye, hogy az Út a munkához program mellé sem rendelt hatékony humán szolgáltatást -, és most egy jól működő civil szolgáltatói hálózat tönkretételén dolgozik. Figyelemreméltó, hogy a közmunkaprogram után a legszegényebbekhez hasonló módon kiszolgáltatott megváltozott munkaképességűek kerültek célkeresztbe, köztük is a fogyatékossággal élők, pedig kényszerítő eszközzel hosszú távon nem lehet még spórolni sem, nemhogy előrelépni. A társadalmi integráció helyett elszigetelődést és egymás ellen fordulást eredményez.



Oszd meg a(z) Foglalkoztass vagy fizess 1 milliót! című cikket a Facebook-on, kattints >>>