Nincs munkaviszony munkaszerződés nélkül. Munkaviszonyról onnantól beszélhetünk, hogy a munkáltató és a munkavállaló közösen megegyeznek a foglalkoztatás legalapvetőbb feltételeiről. A feleknek a munkaszerződésben legalább három kérdésre kell választ adniuk: milyen feladatot, hol és mennyiért kell elvégeznie a munkavállalónak. A következő bejegyzésekben áttekintem, mit jelentenek ezek a körülmények.

A munkaszerződés első kötelező tartalmi eleme azoknak a feladatoknak az általános meghatározása, amelyeket a munkavállalónak a munkaszerződés alapján teljesítenie kell.

Ezt nevezzük munkakörnek. A munkakör általában egy-két szavas megjelölés, amely keret jelleggel, általánosan foglalja össze a munkavállaló feladatait (pl. asztalos, könyvelő, bolti eladó stb.). E tág meghatározáson belül a munkáltató jogosult meghatározni, hogy konkrétan milyen feladatokat kell ellátnia a munkavállalónak. Például, a munkáltató dönt arról, hogy az asztalos munkakörű munkavállaló szerdai munkanapján széket, ajtókeretet készítsen, vagy éppen egy sérült ruhásszekrényt javítson ki. A munkakör ugyanakkor korlátozás is: a munkavállaló csak az adott feladatcsoporthoz tartozó munkát köteles ellátni. Az említett asztalos például a munkadarab elkészítése után a munkaasztal környékének összetakarítására köteles, de a mellékhelység felmosására nem utasítható, mivel ez már nem tartozik a munkakörébe.

A munkakörben való megállapodás az új Munka Törvénykönyve szerint is a munkaszerződés kötelező tartalmi eleme. Ha a felek nem állapodnak meg a munkakörben, a munkaviszony létre sem jön.

A munkakör tehát csak általánosan, keret jelleggel rögzíti az ellátandó feladatokat. A munkakörbe tartozó teendők részletes kifejtését, a munkaköri feladatok listáját munkaköri leírásnak nevezzük. A törvény előírja, hogy a munkakörbe tartozó feladatokról a munkáltató a munkavállalót legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított 15 napon belül köteles írásban tájékoztatni. A munkaköri leírás elsődlegesen a tisztánlátást szolgálja mindkét fél számára azzal, hogy rögzíti, a szerződésben szereplő munkakört hogyan kell értelmezni.

A munkaköri leírás tehát nem része a munkaszerződésnek, hanem csupán egy tájékoztató dokumentum, amelyet a munkáltató átad a munkavállaló részére. Ebből eredően a munkaköri leírás tartalmát ? a munkakör keretei között ? a munkáltató egyoldalúan módosíthatja. Nagyon fontos azonban, hogy a munkaköri leírás nem lépheti át a szerződésben rögzített munkakör kereteit. Csak olyan feladatokat sorolhat fel, amelyek ? a közfelfogás alapján ? az adott munkakörhöz tartoznak. Például, az ?adminisztrátor? munkakörbe tartozhat az iktatórendszer kezelése, a postázás, telefonüzenetekkel kapcsolatos ügyintézés, vagy az archiválás stb. De biztosan nem tartozik ide az iroda takarítása.

Bevett gyakorlat, hogy a munkaköri leírásban a feladatok felsorolását a munkáltató egy általános mondattal zárja, amelyben fenntartja magának a jogot további teendők meghatározására. Például: ?a munkavállaló továbbá köteles minden olyan egyéb feladatot ellátni, amelyre az ügyvezető utasítja?. Ez a megfogalmazás önmagában nem tilos. Ugyanakkor ez nem hatalmazza fel a munkáltatót arra, hogy olyan feladat elvégzését rendelje el erre hivatkozással, amely nyilvánvalóan nem része a munkakörnek. Azaz, az ?egyéb feladat? is csak a munkakörbe tartozó feladat lehet. Ugyanez a másik oldalról is igaz: ha a munkaköri leírás ugyan nem tartalmaz kimondottan egy feladatot, de az vitán felül a munkakör része, úgy annak ellátását a munkavállaló nem tagadhatja meg.

A munkaköri feladatok felsorolásának nem csak a munkakör, hanem a munkaidő is korlátot állít. Azaz, a munkáltatónak arra is tekintettel kell lennie, hogy a munkakörbe sorolt feladatok elláthatóak-e a munkavállaló munkaidejében (pl. napi 8, heti 40 órában).

A munkakörnek a munkavégzés tárgyi korlátainak (mit kell csinálni) meghatározása mellett még számos tekintetben van jelentősége.  Például, a munkakör jelentőséghez juthat az egyenlő bér elvének alkalmazásakor, az egyenlő értékű munka meghatározásánál, a kártérítési felelősség szigorúbb alakzatainál (pl. leltárfelelősség, munkavállalói biztosíték), vagy a tekintetben, hogy mely munkavállalót lehet vezető állásúnak minősíteni.