Az első, alapvető pilléren belül három modell létezik. Az alkalmazottak számára felosztó-kirovó rendszerben biztosítják a nyugdíjat. Alapesetben 65 évtől, de bizonyos feltételek mellett már 60 éves kortól is nyugdíjba lehet menni. Ha van eltartott házastárs, akkor a nyugdíj az aktív évek átlagkeresetének 75 százaléka, ha nincs, akkor 60 százaléka. Ennek előfeltétele a valamivel több, mint 16 százalékos járulék fizetése - e kötelezettség a munkáltató és az alkalmazott között oszlik meg.

    Az első pillér másik két modellje egyfelől az egyéni vállalkozók nyugdíja, amely a nettó bevételekhez igazodó hozzájáruláson alapul, másfelől a közalkalmazottak nyugdíja, aminek a fedezetét a szövetségi kormány biztosítja. Az első pillér alapján járó nyugdíj gyakran kiegészül a második pillér nyújtotta lehetőségekkel. E lehetőség privát és önkéntes jellegű. Itt is három modell különböztethető meg: az egyedi vállalati nyugdíjmodell konkrétan meghatározott alkalmazottak számára, a kollektív vállalati nyugdíjmodell az alkalmazottak meghatározott csoportja számára, valamint az ágazati nyugdíjmodell, amelyek feltételrendszere a kollektív szerződéseken alapul.
A második pilléren belül hagyományosan az első két modellnek - vagyis a vállalati modelleknek - van nagyobb jelentősége, de az elmúlt tíz évben számos szektormodell alkalmazása is elterjedt.

    A második pillérhez kapcsolódik az úgynevezett kiegészítő feltételrendszer, vagyis az, hogy akár a két vállalaton belüli, akár az ágazati modell alkalmazása mellett megállapodhatnak egymással a szociális partnerek az úgynevezett szociális nyugdíjmodell alkalmazásában, amely a munkanélküliség, a munkából anyaság folytán adódó távollét, illetve a betegség hátrányos következményeit hivatott enyhíteni. A második pilléren belüli ágazati nyugdíjmodellek legtöbbjét egyébként szintén biztosító társaságok működtetik. Kivétel a fémfeldolgozó és villamossági szektor, valamint az építőipar, ahol nyugdíjalapok kezelik a pénzt.

    Végezetül a harmadik pillért az önkéntes magánnyugdíj jelenti. E pillért arra felhatalmazott magán életbiztosító társaságok vagy nyugdíjalapok működtetik, és EU-összevetésben meglehetősen hangsúlyos pillérnek számítanak Belgiumban. A tőkefedezeti alapon, tehát nem felosztó-kirovó rendszerben működő kiegészítő nyugdíjalapokhoz fizetett hozzájárulások adóztatása arra ösztönöz, hogy az alkalmazott legfeljebb átlagkeresetének 80 százalékát kapja meg nyugdíjként.

    Hollandiában is hárompilléres nyugdíjrendszer működik.

    Az egyik az állami költségvetés, amely mindazonáltal összességében a nyugdíjnak csak kisebb részét fedezi, a másik - legnagyobb - a cégek és munkavállalók részesedése, és mindezt harmadikként egy önkéntes megtakarítási lehetőség (biztosítással egybekötött befektetés) egészíti ki.

    Az állami nyugdíj összege fix, de rendszeresen felülvizsgálják. Az alsó határnak el kell érnie a minimálbér 70 százalékát. Jelenleg egy egyedülálló nyugdíjas havi 1052 eurót kap minimum, de a számításnál figyelembe veszik házastársa jövedelmét is. A gazdasági válság miatt az állam idén havi egyszeri 30 eurós különtámogatásban is részesíti a nyugdíjasokat.

    A nyugdíjbiztosítási rendszert a gyakorlatban nyugdíjalapok és nyugdíjjal is foglalkozó biztosítók működtetik, pénzügyi alapját elsősorban a járulékok biztosítják. Nagy cégek is működtetnek saját nyugdíjalapokat. A járulék megoszlása biztosítótól függ, de általában kétharmada esik a munkáltatóra, egyharmadát a munkavállaló fizeti.

    Az öregségi nyugdíjkorhatár egységesen 65 év. A teljes nyugdíjra az jogosult, aki biztosított volt 15 és 65 éves kora között. A teljes nyugdíj 2 százalékkal csökken minden év után, amelyben az adott személy nem volt biztosított. Az ellátás mértékét a biztosítási idő hossza és a családi állapot határozza meg. Nyugdíj-kiegészítés a hozzátartozó jövedelmétől függően jár, abban az esetben, ha a hozzátartozó nincs még 65 éves.

    Rokkantsági nyugdíjat igényelhet minden 65 év alatti munkavállaló, legalább 15 százalékos munkaképesség-csökkenés esetén. A nyugdíj mértéke függ a rokkantság fokától, a munkavállaló által elért utolsó kereset összegétől, valamint a munkavállaló korától.

    Hozzátartozói nyugellátásra lehet jogosult az özvegy, az élettárs és az elvált házastárs (bizonyos feltételekkel) és az a gyermek, aki mindkét szülőjét elveszítette.

    Ukrajnában tíz év vajúdás után az idén kezdődött el a Szovjetuniótól örökölt nyugdíjrendszer reformja, amely a tervek szerint 2014-ben zárul a nem állami kezelésű nyugdíjalapok létrehozásával.

    Az eresztékeiben recsegő-ropogó ukrán nyugdíjrendszer tarthatatlanságát jelzi, hogy 14 millió dolgozóra 13,8 millió nyugdíjas jut. Mivel az öregségi nyugdíj átlagos összege alig 950 hrivnya (kb. 23 ezer Ft), mintegy 2,5 millió nyugdíjas kénytelen munkát vállalni. Közben a nyugdíjalap hiánya megközelíti a 30 milliárd hrivnyát (750 milliárd forint), amit a központi költségvetésből kell fedezni.

    A Viktor Janukovics elnök által júliusban bejelentett nyugdíjreform első szakaszában - évente hat hónappal növelve - 55-ről 60 évre emelik a ma 32-44 éves nők, majd 65 évre az 1977 után született nők és férfiak nyugdíjkorhatárát.

    A nyugdíjreform második szakaszát 2011-2012-ben bonyolítják le, növelve a nyugdíjra jogosultak minimális szolgálati idejét: a nőknél 30, a férfiaknál 35 évre, a jelenlegi 20, illetve 25 év helyett.

    Az átalakítás harmadik szakaszának lezárásaként 2014 végéig létrehozzák a nem állami nyugdíjalapokat, amelyekbe a dolgozók saját maguk fizetik be keresetük egy részét.

    Ukrajnában a törvények jelenleg is lehetővé teszik magánnyugdíj-pénztárak működését. Ezekkel szemben azonban nagy a bizalmatlanság, a tagságuk ezért alig haladja meg a 450 ezer főt, a tőkéjük pedig az 550 millió hrivnyát.