Leginkább a cseh és a szlovák munkaadók kezét kötik a munkaügyi törvények az elbocsátások terén - állapítja meg a Deloitte tanácsadó cég és a Laga belga ügyvédi iroda európai felmérése, amelyet a Világgazdaság cikke elemez.

Ebből kiderül, hogy Csehországban és Szlovákiában részletes indoklást követelnek meg az elbocsátást tervező munkaadóktól. Európa többi országában az indoklási kényszer meglehetősen általános, sőt, Belgiumban a munkaadók végkielégítés fejében magyarázat nélkül megszabadulhatnak irodai alkalmazottaiktól.

A szervezeti átalakítás Csehországban és Szlovákiában is indoka lehet a felmondásnak; a kivételes szigor abban áll, amikor a munkaadó fegyelmi vétségek miatt válna meg alkalmazottjától - mutat rá a Világgazdaság. Ha a cégvezetés elégedetlen valamely dolgozója teljesítményével, akkor arról mindkét országban írásban kell tájékoztatni az illetőt, Csehországban pedig további előírás, hogy az elbocsátás lehetőségére legalább hat hónappal korábban figyelmeztetni kell a munkavállalót. Azonnali felmondásra pedig csak akkor van lehetőség, ha az alkalmazottat bűncselekmény miatt elítélik, vagy súlyosnak minősülő fegyelmi vétséget követett el a munkahelyén.

A felmérésben részt vevő országokra és hazánkra is jellemző, hogy rendes felmondás esetén létezik felmondási idő, és annak hossza általában a cégnél eltöltött évek számától függ. Végkielégítésre ugyannakor nem minden országban számíthatnak az elbocsátott dolgozók. Hazánk ebből a szempontból a leginkább alkalmazottbarát: a végkielégítés összege akár a hathavi fizetést is elérheti, sőt, a nyugdíjkorhatár elérését megelőző öt évben történő elbocsátás esetén további három hónapnyi fizetés jár. A nyugati gyakorlattal ellentétben nálunk akkor is jár végkielégítés, ha a munkavállalóval szembeni elégedetlenség a felmondás oka - olvasható a Világgazdaságban.



Oszd meg a(z) Részletes indoklás kell az elbocsátáshoz című cikket a Facebook-on, kattints >>>