A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-törvény) 46. § (4) bekezdése szerint a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott, valamint a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételből. Azonban ha a nem egyéni vállalkozóként, nem mezőgazdasági őstermelőként számlaadásra kötelezett magánszemély nyilatkozatot ad arról, hogy kéri az adóelőleg levonását, a kifizető azt nem tagadhatja meg.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § a) pont 1. alpontja szerint a Tbj. alkalmazásában foglalkoztatónak minősül bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, vagy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet juttat.

Abban az esetben, ha az adószámos magánszemély foglalkoztatására biztosítási kötelezettséget megalapozó jogviszony keretében kerül sor, a foglalkoztató kötelezettsége a biztosítási jogviszony és az ezzel összefüggő járulékfizetési kötelezettség megállapítása, a járulékok megfizetése, illetve levonása, ezek bevallása és megfizetése. Tehát a foglalkoztatói kötelezettségek teljes köre terheli a foglalkoztatót, amely kötelezettségek megállapítása során a biztosítási kötelezettséget megalapozó jogviszonyra vonatkozó szabályok figyelembevételével kell eljárnia.

A járulékfizetési kötelezettség alapja, a fizetendő kötelezettségek:

Járulékalapot képező jövedelem [Tbj. 4. § k) pont 1-2. alpont]

az Szja-törvény szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (a továbbiakban: borravaló), az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj,

az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.

A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (jellemzően megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, illetve felhasználási szerződés alapján) személyesen munkát végző személy - a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével ? akkor válik biztosítottá, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét (minimálbér a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér).

I. Az adószámos magánszemély bevételéből a foglalkoztató nem állapít meg és von le adóelőleget:

a) A díjazás összege megalapozza a biztosítási jogviszonyt

Abban az esetben, ha az adószámos magánszemély bevételéből a foglalkoztató adóelőleget nem állapít meg és nem von le, a Tbj. 4. § k) pont 2. alpontját kell alkalmazni, mely szerint, ha a munkavégzést nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapozza meg, a szerződésben meghatározott díjat kell járulékalapot képező jövedelemnek tekinteni. Az adóelőleg levonását kérő nyilatkozat hiányában ? és ebből következően költségnyilatkozat hiányában ? a kifizetőnek a jövedelemtartalom megállapítására nincs lehetősége, ezért ilyen esetben a szerződésben rögzített díj teljes összegét kell járulékalapnak tekinteni, és ennek figyelembevételével kell a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni.

b) A díjazás összege nem alapozza meg a biztosítási kötelezettséget

Biztosítási kötelezettséget megalapozó jogviszony hiányában járulékfizetési kötelezettség nem merül fel. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho törvény) 3. § (1) bekezdése szerint, abban az esetben, ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet az adóévben kifizetett, juttatott, az Szja törvény szerint az összevont adóalapba tartozó, az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után.

II. Az adószámos magánszemély nyilatkozata alapján a bevételből a foglalkoztató megállapítja és levonja az adóelőleget:

a) A díjazás összege megalapozza a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget

Járulékalapként az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett jövedelmet kell figyelembe venni. (A magánszemély bevételéből a nyilatkozat szerinti költséghányaddal csökkentett jövedelemrész.)

b) A díjazás összege nem alapozza meg a biztosítási kötelezettséget

Az Eho törvény 3. § (1) bekezdése szerint a kifizető az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem után fizeti meg a 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást.

Járulékmértékek

Amennyiben az adószámos magánszemély biztosítottá válik, a foglalkoztató 27 százalékos társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett. A társadalombiztosítási járulékon belül a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék.

A biztosítottól levont járulékok

A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke

kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 10 százalék,

magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet. (A magánnyugdíj-pénztári tagok esetében a 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes tagdíj mértéke 0 százalék, a magánnyugdíj pénztári tag részére juttatott járulékalapot képező jövedelemmel összefüggésben is 10 százalék mértékű nyugdíjjárulék levonása érdekében intézkedik a foglalkoztató.) 

A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 7,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetésére csak a nyugellátás folyósítás szünetelésének időtartamára kötelezett, illetve munkaerő-piaci járulékot nem kell fizetnie.

A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony esetében a magánszemély a 1,5 százalék munkaerő-piaci járulék megfizetésére nem kötelezett.