Az OECD 2010. július 22-én, több éven keresztül zajló egyeztetési folyamatok után elfogadta az OECD transzferár-iránylevek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára (a továbbiakban: "OECD transzferárirányelvek") I-III. fejezeteinek átdolgozott változatát ? áll a PricewaterhouseCoopers közleményében.

Az új ajánlások részletesen foglalkoznak a különböző transzferárképzési módszerek használatával és még nagyobb hangsúlyt fektetnek az ügyletek összehasonlíthatóságának vizsgálatára. Az OECD újra megerősítette, hogy a ?szokásos piaci ár elve? a legmegfelelőbb és legmegbízhatóbb annak megállapítására, hogy egy jövedelemnek melyik államban kell adóznia.

A Transzferár-irányelvek I-III. fejezetének legmarkánsabb változása a hagyományos és a nyereségen alapú módszerek közötti hierarchia megszűntetése, azaz például az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer egyenrangú a költség és haszon módszerrel vagy az összehasonlítható független árak módszerével. A szokásos piaci ár meghatározása során a korábbi módszerek közötti hierarchiára épülő szabályt felváltja az úgynevezett ?legalkalmasabb módszer? (?most appropriate method?) használatának szabálya, kiegészítve azzal, hogy az összehasonlíthatóság fokának vizsgálata nagyobb hangsúlyt kap az elemzések során.

A szokásos piaci ár meghatározáskor egyértelműen követelmény lesz egy átlátható és megbízható gazdasági elemzés bemutatása a nyilvántartásokban, melyet az adóhatóság vizsgálni tud.

Az OECD transzferár-irányelvek korábbi változata öt tényezőt ? termékek és szolgáltatások jellemzői, funkcionális elemzés, szerződési feltételek, gazdasági körülmények, valamint üzleti stratégia ? emel ki, mint összehasonlíthatóságot meghatározó tényezők. Az új ajánlások az öt tényező mellett bevezetnek egy úgynevezett kilenc lépésből álló folyamatot (?The 9- Step Process?), melynek alkalmazása segítséget nyújthat az összehasonlító elemzés elkészítése során. Az új OECD transzferárirányelv a bemutatott kilenc lépésből álló folyamatot bár javasolt, de nem kötelező gyakorlatnak említi. A nettó nyereségen alapuló módszer (?TNMM?) ?felemelkedésével? a módosított irányelvek részletesebb iránymutatást adnak a különböző eredménymutatók meghatározásával és alkalmazásával kapcsolatosan.

Továbbá a fejezet részletesebb iránymutatással szolgál a nyereség-megosztásos módszer (?profit split?) alkalmazási területeivel kapcsolatosan, de továbbra is óvatosságra és körültekintésre int a módszer használatát illetően.

Az átdolgozott irányelvek a tagországok és nem tagországok ? az egyes transzferárképzési módszerek használata során kialakult ? észrevételein és gyakorlati tapasztalatin alapulnak. Ezen tapasztalatok felhasználásával olyan új irányelv született, mely tovább segíti az adózók és az adóhatóság munkáját is a szokásos piaci ár meghatározásában.



Oszd meg a(z) Új transzferár-irányelvek című cikket a Facebook-on, kattints >>>