A 2010. évi CXXIII. törvény módosította az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénynek (továbbiakban: áfatörvény) az utazásszervezőre vonatkozó különös adózási szabályait. A változások inkább pontosításnak minősülnek, ezek főbb elemei a következők:

1. A fordított adózás keretében megfizetett áfa szerepe az árrés-számításban (áfatörvény 210. §, 212. §)

Ha magyar utazásszervező árrés-adó alá eső ? az áfatörvény 206. §-ában meghatározott utas felé nyújtott ? szolgáltatásába külföldön letelepedett adóalanytól igénybevett szolgáltatást (szolgáltatás csomagot) épít be, az igénybevett szolgáltatás után fordított adózás keretében fizetendő adóként beállított áfa összeget levonható adóként nem veheti figyelembe (áfatörvény 212. §). Áfa-levonási jog az utazásszervezőt azért nem illeti meg, mert az árrés adózás alá eső szolgáltatásnyújtásokhoz kapcsolódó input áfa nem levonható akkor sem, ha azt az utazásszervezőre áthárítják és akkor sem, ha azt fordított adózás alkalmazásával magának kell megállapítania és megfizetnie.

A fordított adózás keretében megfizetett áfa az árrés-számításnál azonban adóalapot csökkentő tényezőként jelenik meg. Az áfatörvény 210. § (2) bekezdésének pontosított előírása értelmében az utazásszervező árrésének adóalapja az utastól beszedett nettó ellenérték csökkentve az utas javára megrendelt szolgáltatások adóval számított ellenértékével (korábbi szöveg szerint adót is tartalmazó ellenértékével). Az így számított adóalapra kell a 25% áfa-t felszámítani.

Ha tehát az utazásszervező az utasoktól nettó 150 eFt/fő részvételi díjat szed be, és az utas javára saját nevében 400 ? értékben (400 ?*280 Ft=112 eFt) vesz igénybe szolgáltatást  a külföldi utazásszervezőtől, úgy az igénybevett szolgáltatás után 112 eFt*0,25=28 eFt áfa-t kell fordított adózás keretében megfizetnie. Az ily módon megfizetett áfa az árrés-adó alapját csökkentő tényezőnek minősül.

Árrés: 150 eFt ? (112 eFt+28eFt) = 10 eFt

Árrés adó: 10*0,25= 2,5 eFt

2. Az utas fogalmával összefüggő pontosítás (áfatörvény 206. §)

A módosított törvényszöveg nem az adóalany utas ? végső felhasználói ? nyilatkozatától teszi függővé, hogy az árrés alkalmazható-e, hanem minden esetben kötelezővé teszi az utazásszervező részére, hogy nyilatkoztassa ügyfelét arról, hogy:

?        a szolgáltatást nem adóalanyként, vagy nem adóalanyi minőségében (azaz utasként) veszi igénybe,

?        adóalanyként saját nevében és javára, tehát végső felhasználóként (azaz utasként) veszi igénybe,

?        adóalanyként saját nevében, de más javára (azaz nem utasként) veszi igénybe.

Az ehhez kapcsolódó átmeneti rendelkezés szerint a 206. § új előírását abban az esetben kell alkalmazni, amelynél a szolgáltatás teljesítése vagy ha az ügylethez kapcsolódóan előleget vesznek át, úgy az előleg kézhezvétele (jóváírása) 2011. január 1-jére vagy azt követő napra esik.

A kötelező nyilatkoztatással összefüggésben módosul az adózás rendjéről szóló törvény mulasztási bírságra vonatkozó előírása. Az utazásszervezési szolgáltatást igénybevevő adózó mulasztási bírsággal sújtható, ha az utazásszervezési szolgáltatásról valótlan nyilatkozatot tesz, vagy a nyilatkozattételt elmulasztja.

(Nemzetgazdasági Minisztérium Jövedelem és Forgalmi Adók Főosztály 15.577/2010. ? APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5228731439)